VESZPRÉM: Sárkány az Oliva Hotelben

Jöttek be az emberek és álltak útikönyvvel: lehetett látni rajtuk, hogy nagyon keresnek valamit. Közeli képek voltak benne a sárkányról, ezért nem lehetett tudni, hogy valójában mekkora?

Vajon mit keres egy történelmi belvárost felfedező, igényes, koncertre érkező szállodaturista? A királynék városában, Veszprémben járunk.

„Dimbes-dombos, egyenetlen” – a város neve ezt jelenti ősi, szláv nyelven. Egy történelmi, városi szálloda pedig mindig igazodik a környezetéhez.

Andrea: Valami jó kis zegzugos, helyes szobát szeretnék!

Mészáros Zoltán, házigazda: jellemző Veszprémre, hogy nem óriás szállodák vannak, hanem a fent is - lent is, dimbek - dombok között tucatnyi, 10-20 szobás kis szállodácska van.

Ez a mézeskalács típusú szálláshely. Csigalépcsőn, lugason keresztül van 2-3 szoba, akkor egy másik udvarról nyílik 8-10 szoba.

Azt szoktam mondani, hogy a vendégek ha egyszer ide betalálnak, akkor 2-3 napig ki sem találnak innen.

Ami erre az épületkomplexumra jellemző, az nagyon jellemző Veszprémre is. Sok dombra épült, tényleg fent-lent, völgyzugolyok, rejtekhelyek váltogatják egymást.

Ilyen szempontból ez leképezése a város történelmi szépségének ez az épület.

László Balázs, Szombathely: Első benyomásom, hogy nagyon szimpatikus a hely a város. Ez a zegzugos, kis sikátoros, nagyon hangulatos kis utcák, és a szálloda abszolút beleillik ebbe a környezetbe.

Mészáros Zoltán: a belvárosi szállodák régen arra szolgáltak, hogy a postakocsin megérkezett a vendég, lefeküdt aludni, és reggel továbbment.

Ma, a modern turizmus korában egy felfedező túra is legalább 3-4 napig tart.

Van is mit nézni: már Szent István idején itt koronázták a királynékat.

De nem csak az egykori várat, vagy a barokk érseki palotát csodálja itt meg a turista...

...hanem fesztivállal ünnepli az eltévedést a zegzugos, mediterrán hangulatú utcácskákon.

A történelmi belvárosban a turista természetesen olyan hotelt keres, ahol históriát talál.

Volt egyszer egy ház. Így kezdődik a mese… Ez a ház, ahol most állunk. A Buhim utca 14 már az 1700-as évek végén állt.

Itt mindenfajta ilyen kézműves mesterségek művelői éltek, posztókészítő, kulacskészítő, szőrmekikészítő, szappankészítő volt.

Az úgynevezett butique, vagy ahogy Mészáros Zoltán házigazda mondja: mézeskalács hotelek családias, egyedi stílusú szállodák, jellemzően a belvárosokban találhatók.

A kapcsolat a szokásosnál így válik sokkal személyesebbé, legyen szó akár kóstolásról, vagy konyhai titkokról.

Amikor Zoltán úgy döntött ezen a helyen nyit szállodát és éttermet, nemcsak az számított, hogy történelmi falak között jár.

A kisugárzása számított, hogy az egész építészeti jellege, a falak, a kertje a kis udvarai a hatalmas támfalak fent-lent.

Akik nem egy nagy, ugyanolyan kocka szállodát keresnek, hanem egy ilyen mézeskalácsos egyedibbet, zegzugosabbat, romantikusabb valamit, azok ebben ugyanezt találják meg, amit mi ebbe beleláttunk. Lekopogom, ez így is történt.

A veszprémi Buhim-völgy valószínűleg olyan szakadékot jelentett, ahol el lehetett bújni – ennek nevét őrzi az utca – de itt mindennek története van – még a képeknek is a falon.

A megyeháza, megyei könyvtár, egy szecessziós lakóház innen 80 méterre az óváros tértől vagy a városháza épülete. egy másik gyönyörű szecessziós lakóház.

Itt fölöttünk egy kiállítás volt, és amikor még ez a művész még élt, a képeit itt bemutattuk. És közben a művész meghalt, és azt gondoltuk, hogy ezt itt hagyjuk. Itt hagyjuk, mert ide való.

A mézeskalács hotelekbe az üzletembereken kívül egyre több turista érkezik, aki napközben várost néz, koncerteket hallgat.

Vagy biciklitúrára indul a Balaton-felvidékre, aztán fáradtan esnek be a szállodába.

A turistáknál nyilván a rekreáció is fontos dolog Itt az orientál módon berendezett masszázsszobában vagy itt a relax helye. Az egész mézeskalács házikó léptékéhez van szabva.